A Sztálin-szobor ledöntése a forradalom szimbolikus aktusa volt 1956. október 23-án.

A budapesti szobor eltávolítása része volt a 23-ra megfogalmazott forradalmi követeléslisták mindegyikének, a felkelők azonban nem vártak arra, hogy a hatalom hajtsa végre a követelést és maguk pusztították el a kommunista hatalom és a szovjet megszállás gyűlölt jelképét.

Sztálin szobrának felállításáról 1949. december 20-án, két nappal Sztálin születésnapja után után döntött a magyar kommunista párt vezetése. A 25 meghívott szobrász pályázata közül politikusokból és művészekből álló zsűri választotta ki Mikus Sándor Kossuth-díjas alkotó tervét.

A szobrot eredetileg hat méter magasra tervezték, de végül nyolc méteres lett, a talapzat pedig még tíz méterrel magasabbá tette. A Dózsa György utat kiszélesítették, a háború óta romos Regnum Marianum templomot és a Városligeti Színházat pedig lebontották, hogy helyet és teret biztosítsanak a szobornak, amelyhez felvonulási tribünt illesztettek.

A szobrot 1951 decemberében avatták és az akkor Felvonulási térnek, ma Ötvenhatosok terének nevezett terület ekkor lett a hivatalos ünnepségek felvonulási helyszínévé. A szoboravatáson nyolcvanezer ember vett részt.