Jan van Eyck (Maaseik, 1390 körül – Brugge, 1441) flamand festő, a korai németalföldi festészet egyik legkiemelkedőbb alakja. A francia-burgund-flamand könyvfestészet alapján Campinnel és testvérével Hubert van Eyck-kal együtt a németalföldi táblaképfestészet megteremtője és a flamand tájképfestészet előfutára, a flamand reneszánsz első képviselőinek egyike.

Jan van Eyck gyakran írta alá és datálta munkáit a képkereten, melyet akkoriban a mű integráns részének tekintettek (a kettőt gyakran egyszerre festették meg). Mégis, az ünnepelt Az Arnolfini házaspár portrén (National Gallery (London)) van Eyck a festmény fekete falán, a konvex tükör fölött írta alá: "Johannes de Eyck fuit hic 1434" (itt járt Jan van Eyck, 1434)- Ez talán a művészettörténészek által legtöbbet elemzett portré, de napjainkra egy sor népszerű interpretáció idejét múlttá vált. A festménz nem egy eljegyzési jelenetet, vagy bethrothalt ábrázol, ahogy Erwin Panowsky sejteti. A nőalak nem állapotos, és a ruhaemelő kéztartás egy gyakori kortárs átvétel (szűz) Szt. Katalinról (beleértve Jan van Eyck saját munkáját az ún. drezdai triptichont).