Léghajók

A léghajózás elméletének első feltételeit Evangelista Torricelli (1609-1647) olasz fizikus teremtette meg. Bebizonyította, hogy a gázoknak van sűrűsége és súlya. Ezek után a fejlődést nem akadályozta semmi. 1783. szeptember 19-dikén emelkedett fel az első hőlégballon, fedélzetén egy kakassal, egy báránnyal és egy kacsával. Az eredményes kísérleteket követően divatba jött - a jómódúak körében - a léghajóreptetés, melynek a környékbeli földművesek nem örültek. Az első léghajók "töltőanyagát", a füstöt és meleg levegőt az idő előrehaladtával egyre inkább átvette a hidrogén. Az akkori közvéleményt megosztotta, hogy melyik változat jobb.

Napjainkban újra népszerűvé vált a léghajózás. Bebizonyosodott, hogy a hőlégballonok és a gázzal töltött léghajók közül a ballonok jobbak. A gázzal töltött szerkezetek drágábbak és bonyolultabbak. Igaz az is, hogy a gyúlékony hidrogént mára fölváltotta a sokkal biztonságosabb hélium.

A 20. század elején születtek meg a kormányozható léghajók. A leghíresebb léghajóépítő Ferdinand Graf von Zeppelin volt. A zeppelinek váza könnyű alumínium, melyre a borítás került. Ezen belül helyezkedtek el a gáztartályok. Kívül a kabinok és a motorok kaptak helyet, a magassági és oldalkormányok viszont a törzs hátulján. Előnyük az, hogy menetrend szerint közlekedhetnek, mert nem nagyon befolyásolja közlekedésüket az időjárás.