| Madrigál (olasz) irodalmi ihletésű, több szólamú énekes műfaj; a reneszánsz zene világi reprezentánsa, szövegében az anyanyelvű irodalom hordozója. A madrigál betetőzése a XVI. századra esik. Költői tartalma rendszerint egy gondolat köré fűződik, gyakori benne a természeti kép, a dramatikus-epikus jelenet. Kedvelt versformája a szonett. Zenei szerkesztésmódja legtöbbször izoritmikus (azonos ritmusú) homofóniá, csak változatosságként, figyelemfelkeltésre szőtték bele a polifóniát imitációs technikával. A madrigál jellegzetesen énekkari műfaj, és szerkesztésében a szólamok hangterjedelme egyben meghatározza a hangzási lehetőségeket. Hangszeres többnyire - lant - kíséret csak később kapcsolódott be az előadói apparátusba. A madrigálzene virágkorát Carlo don Gesualdo és Claudio Monteverdi alkotásaiban élte, melyeknek szenvedélyességét, merészségét szinte nem lehetett tovább fejleszteni. A műfaj hanyatlása folyamán elhalványultak sajátos kifejezési formái, s mindinkább előtörtek az új műfajok, amelyekbe beleolvadt. |
