Hogyan nevezi a népnyelv azt az eszközt, amellyel a len és a kender szárát megtörik? - Nyelvi kérdések

Tiló: a kender és len törésére és tisztítására általánosan használt eszköz (kendertörő). Egykarú emelő módjára működik: az egyik végén csapszeggel rögzített vágókarját (álla, nyelve) belevágják az alsó párhuzamos élek közé, hogy a keresztbe fektetett kender- vagy lenszárakat megtörje, ill. megtisztítsa a pozdorja szilánkjaitól. Az Alföldön, főleg a Tiszántúlon általános a fogazott oldalélű tiló. – Az eszköznek tiló neve az egész magyar nyelvterületen elterjedt. A szó honfoglalás előtti török eredetű, s megfelelői megvannak a szibériai nomád népek nyelvében, elsősorban bőrtörő, bőrpuhító, másodsorban kendertörő jelentéssel. A szibériai sztyeppeövezet nagyállattartó, egykor nomád népeinél (kirgizek, csecsenek, sórok, hákászok, burjátok, jakutok, darhatok stb.) általánosan megtalálhatók ezek az eszközök, s szerkezetüket és működési elvüket tekintve azonosak a tilóval, mindig fogazottak, bőrtörésre, esetleg emellett kendertörésre is használják, és népi nevük mindig ugyanannak a török szócsaládnak a származékai, amely a magyar tiló terminus előzményéül is szolgált.