A Mátyás király emlékmű Fadrusz János leghíresebb alkotása, pályájának csúcspontja és megkoronázása. Az emlékmű ma is uralja Kolozsvár főterét, ahol a magyar többségét elveszített város egyik jelképévé vált.

Kolozsvár városának régóta dédelgetett terve volt, hogy nagy szülöttének, Mátyás királynak maradandó emléket állítson. Az emlékmű elkészítése érdekében a város 1882 májusában szoborbizottságot alakított és a nagy terv mögé rövidesen az ország egész közvéleménye felsorakozott. A terv a főtér reprezentatív igényű átalakításával párhuzamosan született meg, a szobor helye maga is a Szent Mihály-templom körüli elárusító bódék elbontásával szabadult föl. Kolozsvár város tanácsa 5000 forintot szavazott meg a szoboralap javára, a maradék összeget pedig közadakozásból szándékozott előteremteni. Az országos gyűjtés eredményeképpen 1892 júliusára a szoboralap tőkéje már meghaladta a 120 000 koronát, amely lehetővé tette a pályázat kiírását. A sok pályázó közül végül hármat, Fadrusz János, Bezerédi Gyula és Róna József munkáit találták a legjobbnak az első díjat pedig – a kivitelezési megbízással együtt – Fadrusz Jánosnak ítélték. A megkötött szerződés szerint a szobor költségeit 200 000 koronában határozták meg. A művész azonban figyelembe véve a szobor elhelyezését arányszámításai alapján kevésnek találta a másfélszeres életnagyságú szobrokat és a kétszeres életnagyságra tett javaslatot. Az új javaslat a költségeket még 60 000 koronával emelte meg. Bár a város szerette volna az emlékművet a millenniumi ünnepségekre elkészíttetni, Fadrusz ekkor még a pozsonyi Mária Terézia emlékművön dolgozott és 1896-ban még csak az alapkövet tudták elhelyezni.

A szoborcsoport már első látásra is háromszög alakot alkot. Feltűnik nagy tömege, monumentális hatása, mely szemből érződik leginkább. Olyannyira így van ez, hogy oldalról, vagy hátulról szemlélve teljesen más képet mutat. Az oldalnézetben a mellékalakok szinte eltűnnek a lovasszobor mellett. A szoborcsoport olyannyira a háttérhez van megkomponálva, hogy a Szent Mihály-templomra szinte rátámaszkodik és ezért hátsó nézete jellegtelen. A háromszög alakzat csúcspontján a király babérkoszorús feje áll. A művész abban a pillanatban ábrázolja a nagy királyt, amikor egy vár bástyájáról végigtekint győztes seregén. Páncélos alakja büszkén üli meg a lovat, mely délcegen szegi le fejét, Mátyás arcán erő és büszkeség sugárzik. Kardját maga előtt keresztben fektetve tartja, mint aki most jött meg a dicsőséges csatából. Nem ül, hanem szinte áll a kengyelben, a ló kantárszárát szabadon engedve.

Maga a művész a szoborbizottsághoz írt levelében így ír erről: „ A kolozsvári Mátyás szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tiszlelt és csodált nemzet volt Európa népei között. Ha a magyar ember szíve elborul és vígasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőségteljes, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között”.

Az emlékmű mellékalakjai a fekete sereg vezérei, balról Magyar Balázs és Kinizsi Pál, jobbról Báthory István (erdélyi vajda) és Szapolyai István. A mellékalakok megdöntött zászlórúdjai mintegy a háromszög szárait képezik és összekapcsolják őket a főalakkal de egyúttal ki is emelik azt. A mű mellékalakjaiban a uralkodó előtti hódolat és győzelmi pátosz ölt testet, melyet Kinizsi Pálnak a tér közönsége felé kiáltó, zászlót tartó alakja fejez ki legjobban. Mellette Magyar Balázs szétvetett lábakkal áll felnézve a királyra. Szapolyai János karját széttárva szemléli a győzelmi zászlókat, míg Báthory István jobb kezében felemeli, baljában meghajtja a zászlót. A királyon és három mellékalakon is vértek hangsúlyozzák ki, hogy a győztes csata most ért véget, csak Szapolyai visel harci öltözék helyett vállra vetett köpenyt. Az emlékmű talapzatát stilizált várfok adja, melyre a magyar címert vésték, felette pedig a Mátyás király felirat állt. A talapzatot Pákey Lajos, a város főépítésze tervezte.