1893. február 15-én szólalt meg először Puskás Tivadar bűvös hírközlő szerszáma a Telefonhírmondó. Színhelyül szolgált Budapesten a Magyar utca 6. számú házban néhány szoba. Igaz, önálló vezetékhálózata akkor még nem volt, így „adásait” csak a telefonállomásokon keresztül hallgathatták. A telefontulajdonosok kérhették közvetlenül a központtól a Telefonhírmondó kapcsolását. Ez a megoldás sok panasznak lett a forrása. Külső zajok, áthallások akadályozták a kifogástalan vételt. Ezzel magyarázható, hogy a technikai tisztaság eléréséért Puskás önálló hálózat kiépítéséhez kezdett. Alig fektetett le 70 km-nyi hosszúságú hálózatot, mikor váratlanul 1893. március 17-én meghalt. Művét Popper István mérnök folytatta, aki megfelelő anyagi fedezettel rendelkezett és megalapította a Telefonhírmondó Rt.-t. A vállalat technikai vezetésével Szvetics Emil mérnököt bízta meg. A Telefonhírmondó Rt. először az Erzsébet krt. 24. szám alá költözött majd 1894 októberétől a Rákóczi út 22. számú házban talált hosszú ideig otthonra. A hálózat fokozatos bővülésével rohamosan nőtt az előfizetők száma is: 1893-ban még 500-an, 1895-ben 4915-en, 1900-ban 6437-en voltak, akik igényelték e különleges szolgáltatást. Az őskorban a naponta ismétlődő műsorok többsége hírekből, tőzsdejelentésekből állt.