A Braille-írás vagy Braille-ABC (ejtése: brej, bréj, bráj, forrásonként eltérő) egy speciális technikát alkalmazó ábécé, amelyet a francia Louis Braille talált ki 1821-ben a vak emberek számára. Segítségével lehetővé vált a vakok számára is az írás és olvasás elsajátítása.

A Braille-ABC volt a világ első binárisan kódolt írásrendszere karakterek megjelenítésére. A rendszer eredeti formájában két részből állt:

1. Karakterkódolás a francia nyelv karaktereinek ábrázolására hat pontból álló halmazok segítségével.
2. A hatbites karakterek ábrázolása pontok segítségével (Braille-karakter)

Minden egyes Braille-karakter hat pontból áll, téglalap alakban elrendezve, két oszlopban. A pozíciók bármelyikén lehet pont, mely által összesen 2*2*2*2*2*2=64 variáció lehetséges. Az egyértelműség kedvéért egy adott variációt az alapján neveznek el, hogy melyik pozícióban van pont. A pontokat balról jobbra és felülről lefelé haladva növekvően számozzák, vagyis a bal oldali oszlopban a legfelső pont az 1, a legalsó a 3, a jobb oldaliban pedig a legfelső a 4, a legalsó a 6. A központozási karakterek szintén így jelennek meg. 

Louis Braille (1809-1852) egy Párizs közeli faluban született és hároméves korában egy baleset következtében vesztette el a látását.

Édesapja műhelyében egy éles szerszámmal játszott, amivel megsebezte a szemét. A seb elfertőződött, és hamarosan mindkét szeme világát elvesztette. Először látó gyermekekkel járt iskolába és hallás útján tanult. Tízéves korában ösztöndíjat kapott a Párizsi Vakok Intézetétől, de az elképzelésekkel ellentétben a tanárok itt is csak beszéltek a diákokhoz. Az intézmény könyvtárában volt ugyan néhány terjedelmes könyv, amelyben domború „látó”-betűkkel írt szöveg volt, de ezeket nagyon nehéz volt a vak gyermekeknek olvasni.
1821-ben, egy katona, Charles Barbier látogatta meg az iskolát, és ismertette meg a vak gyermekekkel találmányát, az ún. „éjszakai írás”-t. A tizenkét domború pontból álló rejtjeles írásnak köszönhetően a katonák a sötétben beszéd nélkül oszthatták meg egymással a fontos információkat. A vakírás elkészítéséhez az ötletet és az alapot Braille számára ez a titkosírás adta. A tizenkét pontot hatra csökkentette, és tizenötéves korára egy kiforrott írásrendszert alkotott meg.
Az iskola elvégzése után egy párizsi templomban orgonált. Később, 1826-ban a francia vakok iskolájának professzorává választották. Tanárként is az a cél vezérelte, hogy egy teljes rendszert fejlesszen ki a vakok számára. Nem elégedett meg az írásjelek és a számok lefordításával, hanem a matematika és a zene szimbólumait is hozzáadta a vakok ábécéjéhez. Töretlenül haladt előre és a társadalom kételkedése sem befolyásolta abban, hogy diákjainak sikeresen tanítsa meg a pontírást. Munkájának eredményeként 1829-ben adták ki az első Braille-könyvet.
1852. január 6-án halt meg tuberkolózisban. A párizsi Pantheonban nyugszik. Méltatói szerint hátrahagyta a vakok számára a kulcsot, amellyel beléphetnek az egyetemes tudomány és a világ megismerésébe.