Összetételük (nagy illóanyag tartalmuk) és felépítésük alapján a bolygórendszerünk külső részén található négy bolygót (Jupiter,Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) soroljuk ebbe a csoportba.

Az óriásbolygók a Naprendszer keletkezése idején a Naptól távolabb jöhettek létre, ott, ahol már a víz is kifagyott, és a jégszemcsék is részt vehettek a bolygótestek felépítésében. Továbbá, miután összeállt egy néhányszor tíz földtömegnyi magjuk, gravitációsan is magukhoz tudták kötni a környezetükben lévő gázt. Ezért tartalmaznak lényegesen több illó anyagot, mint a kőzetbolygók. Átlagos sűrűségük kicsi, 0,69-1,64 g/cm³ közötti. Tömegük a Föld tömegének 14-318-szorosa, átmérőjük 49 000-143 000 km között van. A Jupiter és a Szaturnusz esetében a mintegy 10 földtömegnyi mag felett atomos, majd molekuláris hidrogénköpeny helyezkedik el, amely határfelület nélkül megy át a légkörbe. Az Uránusz és a Neptunusz belsejében egy-egy vastag ionizált vízköpeny lehet. Mind a négy óriásbolygónak gyűrűje és holdrendszere, valamint erős, belső eredetű mágneses tere van, és rádiósugárzást bocsátanak ki.