Eddig összesen 6 miniszterelnököt végeztek ki hazánkban.

Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét 1848 márciusában nevezték ki kormányfővé. Nevéhez fűződik a jobbágyfelszabadítás, a nemzetőrség megszervezése és az első tíz honvéd zászlóalj felállítása. Szeptember 9-én Jellasics betört az országba, másnap pedig Batthyány lemondott. Tagja volt annak a békeküldöttségnek, amelyet az Országgyűlés Windischgrätzhez menesztett. 1849 januárjában elfogták, Budán, Pozsonyban, majd Olmützben raboskodott. A felségárulási perben először csak rövidebb börtönre ítélték Olmützben, majd amikor Pestre szállították, halálra ítélték. Felesége becsempészett egy tőrt, de az öngyilkossági kísérlete nem sikerült, bár a nyaki sérülései miatt a kötél általi kivégzést elvetették. Az aradi vértanúk kivégzésével egy napon, október 6-án golyó által végezték ki.

Imrédy Béla egykori pénzügyminiszter, jegybankelnök 1938-ban lett miniszterelnök. Kormányfősége alatt fogadták el az első zsidótörvényt, és előkészítették a másodikat. Az antiszemita politikus olyan törvényt is szeretett volna, amely függetlenítette volna a kormányt a parlamenttől. Ebbéli ügyeskedésének hatására azonban 62 képviselő lépett ki a kormánypártból, és az ellenzékkel leszavazták a javaslatot. Imrédy már ekkor lemondott volna, de mivel ezt nem fogadták el, még pár hónapig kisebbségi támogatással kormányfő maradt. 1939 februárjában mondott le, mivel fény derült zsidó származására. 1945-ben menekült családjával az ausztriai Salzkammergutba, ahol az amerikaiak elfogták, októberben került Magyarországra. 1946. február 28-én sortűzzel végezték ki.

Bárdossy László perét együtt tartották Imrédy Béláéval. Gróf Teleki Pál öngyilkossága után, 1941. április 3-án került a miniszterelnöki székbe Bárdossy László, aki konzekvens németbarát politikát folytatott. Hozzájárulását adta a Délvidék megszállásához, valamint bejelentette a hadiállapotot Magyarország és a Szovjetunió, később pedig Magyarország és az Egyesült Államok között. Miniszterelnöksége nem tartott egy évig sem, 1942 márciusában lemondott. 1944-ben még országgyűlési képviselőnek választották, aztán Németországba menekült. 1945-ben az amerikaiak tartóztatták le, októberben került Budapestre. Népbírósági perében nagy műveltségről tett tanúbizonyságot. Golyó általi halálra ítélték, az ítéletet 1946 januárjában hajtották végre. Döntéseiről és kivégzéséről máig tart a vita, a MIÉP például 2001-ben perújítási eljárást kezdeményezett az ügyben.

Sztójay Döme, aki Dimitrije Sztojakovics néven született, hírszerzőként szolgált az első világháborúban. 1935-től berlini nagykövet, majd Magyarország német megszállása után a németbarát kormány miniszterelnöke. Kormányfősége alatt igyekezett a magyar–német kapcsolatokat szorosabbra fűzni, újabb csapatokat küldött a frontra, de felelős volt az antiszemita rendeletekért, a gettókért és a deportálásért. A népbíróság háborús bűnökért halálra ítélte, 1946. augusztus 22-én kivégezték.

Szálasi Ferenc kormánya az 1944-es nyilas hatalomátvétel után két nappal, október 17-én alakult meg, később a miniszterelnök a koronára is felesküdött, és „nemzetvezető” lett. A németek bábjaként működő nyilas kormány a Vörös Hadsereg előrenyomulása miatt az ország nyugati részébe tette át főhadiszállását, majd 1945 márciusában Szálasi az ausztriai Mattseebe menekült. Májusban amerikai fogságba esett, majd októberben kiadták Magyarországnak. A budapesti perben első és másodfokon is halálra ítélték emberiesség elleni és háborús bűntettekért. 1946. március 12-én akasztották fel.

Nagy Imre rövid második, 1956. október 24-től november 4-ig tartó miniszterelnöksége után a jugoszláv nagykövetségen keresett menedéket, ahonnan később a magyar kormány bántatlansági ígéretében bízva társaival távozott volna, ám a szovjet katonák azonnal őrizetbe vették őket. Nagy Imrét a romániai Snagovba deportálták, és csak 1957 áprilisában hozták vissza Magyarországra; a Gyorskocsi utcai fogdában őrizték. Nagy Imre és társai pere 1958. június 9-én kezdődött. A volt miniszterelnököt öt nappal később később a népbíróság halálra ítélte a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés kezdeményezése, valamint hazaárulás vádjával. Az ítélet ellen nem lehetett fellebbezni, Nagy Imrét másnap kivégezték.