A 279 méter magas Ság-hegyet létrehozó vulkán körülbelül 5 millió éve tört ki. A geológiai eseményeket ma tanösvényen ismerheti meg a látogató. A síkságból kiemelkedő Ság-hegy kettős csonka kúpjának meredekebb lejtőin a kráterekből kiszórt vulkáni tufa, a függőleges sziklafalakon lávapadok és kürtőkitörések tanulmányozhatók. A kőzetek és a geológiai események világába tanösvény kalauzol. Leglátványosabb része a központi kráter belsejét kitöltő lávadugó.
A Ság-hegy az ország legkisebb tájvédelmi körzete. A hegyen a környező vidéktől elütő, szárazabb, melegebb klimatikus viszonyok alakultak ki. Önálló flórasziget ez, noha a szőlőművelés miatt csak a felső harmadán maradt meg az eredeti növényzet. Meghatározó fafajai a molyhos tölgy, a cser, a vadkörte és az ostorménfa. A sziklahegyek foltjain él a nagy ezerjófű, a tarka nőszirom, a selymes boglárka és a piros kígyószisz. A bányászat által megzavart területen nyaranta az ékes vasvirág díszlik. Tavasszal messziről láthatók a sziklai ternye sárga foltjai, később a fehér varjúháj virágai. A hegy közép-európai elterjedésű állatoknak ad otthont, de gyakoribbak itt a nagy hőingadozást elviselő fajok. Elterjedt a sakktábla-lepke, a bagolylepke. Tavasszal látható a nünüke és a sároshátú bogár. Számos sáskafaj is tenyészik itt. A madárfajok közül ki kell emelni a kráter meredek falán fészkelő hollót. Megfigyelhető a macskabagoly, az erdei fülesbagoly, a gyöngybagoly és a kuvik. A hegy természeti értékeit a turistaház melletti kisebbik tanösvény részletesen ismerteti. Érdekes tudománytörténeti emlék, hogy 1891-ben báró Eötvös Lóránd a Ság-hegy tetején próbálta ki a torziós ingát, melynek révén világhírnévre tett szert. A méréssorozat időpontja egy új tudományág, a gravitációs kéregszerkezeti kutatások születésnapjának tekinthető. A kísérlet emlékét bazalt emlékmű őrzi. |
