Hajós Alfréd 1878. február 1-jén született Budapesten Guttmann Arnold néven. Szegény családban nőtt fel, édesanyja egyedül nevelte öt testvérével együtt. A vékony dongájú fiú a Markó utcai főreálgimnáziumban már az első tornaórán felsült: nem tudott fölmászni a rúdon. A kudarc azonban nem elkedvetlenítette, inkább megacélozta. "Nem lesz mindig így" - határozta el s néhány hét múlva meglett a titkos edzések hatása: fölmászott a plafonig. "Itt kezdődött a sportpályafutásom" - emlékezett évtizedekkel később a kamaszkori sztorira Hajós Alfréd. Később a Műegyetemre járt, tanulmányai mellett tornázott, futott és úszott (a Magyar Úszó Egyesület tagjaként) - a kor ideálja a sokoldalú sportember volt.
1896-ban Athénban, az első újkori olimpián a 18 éves egyetemista két gyorsúszó számban, a 100 és 1200 méteren is elsőként ért célba: ezzel ő szerezte a magyar sport első olimpiai győzelmeit. A versenyeket április 11-én Pireuszban tartották, a tengeröböl 11 fokos, nyílt vizében. 100 méteren 13 versenyző indult, s 1:22.2 perces idővel Hajós ért elsőként célba. Nagyon fázott, de újból bezsírozta magát, s a sűrű program miatt az 500 méteres távot kihagyva 1200 méteren indult újra. Úgy nyert vagy hatvan méteres előnnyel, hogy körülötte sorra adták fel a riválisok a versenyt: egyszerűen nem bírták a hideg vizet és az óriási hullámokat.
A görögök hatalmas ünneplésben részesítették az úszósport első olimpiai bajnokát, a király a fogadáson megkérdezte tőle: "Hol tanult meg ilyen jól úszni?" Mire ő mi mást válaszolhatott volna: "A vízben" - mondta nagy derültséget keltve.
Hajós Alfréd két alkalommal, 1895-ben és 1896-ban is megnyerte Bécsben a nem hivatalos úszó Európa-bajnokságot, majd 1897-ben, 19 éves korában befejezte hároméves úszópályafutását. Áttért a tornára, majd a labdarúgásra. A Millenáris-pályán 1897. május 9-én lejátszott első labdarúgó mérkőzésen a BTC csapatában szerepelt. Ott volt az együttes első nemzetközi mérkőzésén is, 1901-ben és 1902-ben pedig tagja volt a bajnokcsapatnak, valamint 1902-ben az első magyar labdarúgó válogatottnak. 1906. őszén két mérkőzésen a válogatott szövetségi kapitánya volt.
• 1906. október 7., Prága, 6 000 néző
Csehország - Magyarország: 4-4 (1-1)
• 1906. november 4., Budapest, Millenáris, 3 000 néző
Magyarország - Ausztria: 3-1 (1-0)
1904-ben visszavonult az aktív sportolástól, s építésztervezőként dolgozott. (1899-ben szerzett építészmérnöki oklevelet a Műegyetemen). Előbb Alpár Ignác, majd Lechner Ödön irodájában volt alkalmazott mérnök, 1904-től Villányi Jánossal közösen önálló irodát tartott fenn.
1924-ben Lauber Dezsővel közösen készített stadionterve ezüstérmet nyert az olimpiai művészeti versenyeken Párizsban, úgy, hogy az aranyérmet nem ítélték oda.
Alkotásai az eklektikától, illetve a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig igen változatosak. Az általa tervezett margitszigeti fedett Sportuszodát (1930) -amely ma a nevét viseli- a vasbetonszerkezet lehetőségének merész kihasználása, korszerű tér- és homlokzatformák kialakítása jellemzi. Ő építette többek között az újpesti Megyeri úti sporttelepet, a debreceni Arany Bika Szállodát, a győri versenyuszodát. 1945 után a budapesti Vajdahunyadvár, a Tőzsdepalota és több más középület helyreállítási munkálatait vezette.
1955. november 12-én halt meg Budapesten.
2002-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott, nevét iskolák, utcák, emléktáblák, emlékművek őrzik. |
