Richard Milhous Nixon (Yorba Linda, Kalifornia, 1913. január 9. – New York City, New York, 1994. április 22.) az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke 1969 és 1974 között, és 36. alelnöke Dwight D. Eisenhower kormányzása alatt, 1953 és 1961 között. A második világháború alatt haditengerészetnél hadnagyként szolgált a Csendes-óceánon, ezután választották meg az Egyesült Államok Kongresszusának tagjává, később alelnökké. Már 1960-ban is indult az elnökválasztásokon, de ekkor ellenfele, John F. Kennedy nyert. 1968-ban George Wallace és Hubert H. Humphrey voltak az ellenfelei, de a szavazatok 56,1%-val megnyerte a választásokat. A Watergate-botrány miatt 1974-ben lemondott hivataláról. Ő az Egyesült Államok történetének első, és eddig - 2011 - egyetlen elnöke, aki lemondott hivataláról.

Az ún. Watergate-ügy 1972-ben pattant ki. A Washingtonban a Potomac partján álló Watergate-épületben lévő demokrata párti főhadiszálláson betörőket értek tetten. A szálak Nixonhoz vezettek és az elnök, hogy megelőzze a leváltását célzó kongresszusi eljárást, 1974. augusztus 9-én lemondott. Nixonnnal együtt kormányzatának hat tagja (Kleindienst, Ehrlichman, Haldeman, Magruder, Dean és Grey) is kénytelen volt lemondani. Ford elnök később kegyelemben részesítette. 1988-tól a Los Angeles Times és a Sunday Times kommentátora volt.