A balzsamozást egyébként szent rítusnak tartották, aktusainak vallási jelentőséget tulajdonítottak. A szívet rendszerint a testben hagyták, néha a veséket is. Az egyéb belső részeket kiemelés után megmosták, külön szárították, tartósították. A testet pálmaborral mosták ki, fűszereket helyeztek bele, majd kis vászoncsomagocskákat tettek ideiglenesen a szervek helyére. Ezek egy része nátront tartalmazott, mások illatos gyantát. Így belülről is szárították, illatosították a testet, melyet balzsamozóemelvényen száraz nátron közé helyeztek, tehát nem nátronoldatba, mint korábban gondolták. A szárítás Hérodotosz szeirnt 70 napig tartott, de valószínűbb, hogy a teljes mumifikálás vett ennyi időt igénybe, s a nátronban csak 40 napig feküdt a halott (ld. Biblia - Genezis 50:5). Ezalatt kapta jellegzetes szürkés, feketés színét és a bőr szorosan rátapadt a csontokra. A belsejébe tett csomagocskákat a szárítás során eltávolították, de ezeket is megőrizték és a sír közelében temették el.

Kiszárítás után újra kitömték a testet illatos fűszerekkel, gyantával, fűrészporral, sőt időnként hagyma is került a testbe.

A testet vászonba csavarták, majd világoszöld stukkóval voták be. Az arcra gyakran maszkot helyeztek, ezt úgy alakították ki, hogy a lehető leghűbben kövesse az arcvonásokat, a test formáit. A szemet kővel helyettesítették, a szemöldököt domborműben dolgozták ki.

Ezután a hozzátartozók elviszik a holttestet és fából készült ember alakú koporsóba helyezik. Majd a sírkamrában függőlegesen felállítják és mint igen nagy értéket őrzik.