Heim Pál (Budapest, 1875. november 30. – Budapest, 1929. október 23.) magyar gyermekgyógyász, egyetemi tanár.

Orvosi tanulmányait Lausanne-ban és a budapesti Tudományegyetemen végezte, 1897- ben avatták orvosdoktorrá. 1898-tól a Stefánia Gyermekkórház gyakornoka lett. Másfél évig Breslauban (ma: Wroclaw), Adalbert Czerny (1863-1941) gyermekklinikáján dolgozott. 1900-ban a budapesti Irgalmas Kórház (ma: Országos Reuma- és Fizioterápiás Intézet) gyermekosztályának főorvosává nevezték ki. 1907-ben a budapesti egyetem orvosi kara magántanárrá habilitálta. 1918-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a pozsonyi egyetem gyermekgyógyászati tanszékére, de a világháború után neki is távoznia kellett. Ideiglenesen a budapesti Fehérkereszt Gyermekkórházban kapott szerény munkalehetőséget. Az 1923-24-es tanévben Pécsre költözött, az ott töltött évek klinikusi, kutatói és oktatói munkásságának legtermékenyebb szakasza volt. Ifj. Bókay János (1858-1937) nyugdíjba vonulása után a pesti Gyermekklinika élére hívták meg, de Heim néhány hónappal kinevezése után elhunyt.
Érdeklődésének előterében olyan kérdések álltak, mint a csecsemőkori táplálkozás zavarai, a fehérvérsejtek sajátosságai, a tuberculin-allergia, a csecsemőtáplálás alapelvei. Fontosnak tartotta a megelőző-, felvilágosító- és nevelőmunkát. Felismerve, hogy szükség van képzett ápolónőkre is, életre hívta a gyermekápolónői iskolát. Kiemelkedő szerepet játszott az anyák és csecsemők védelmére létrehozott Országos Stefánia Szövetségben, s e szervezet orvosi bizottságának elnöke volt. Budapesten hunyt el 1929. október 23-án. Neki és Szontágh Félix (1859-1929) professzornak, illetve tanítványaiknak köszönhető, hogy a hazai gyermekgyógyászat világszínvonalra jutott. A főváros vezető gyermekintézményét 1957- ben Heim Pálról nevezték el.