| Kulacs vagy csutora, facsutora, folyadéktartó esztergált edény. A kulacs-készítés Magyarországnak egy különleges esztergályos iparága, melyet az erdélyi szászok és Veszprém vármegyében űznek. Legkedveltebb anyag a juharfa, melyet törzsalakban szereznek be. A törzset aztán a csutora hosszúságának megfelelő hosszú részekre vágják föl, tőkebaltával, szekercével, esetleg kapocsbaltával kinagyolják és többé-kevésbé száradni hagyják. Kialakításkor befogják a fa szálirányában az esztergába és ráesztergályozzák a nyakrészt. Aztán derékszögben elfordítva befogják az orsóra és nagyoló vésővel kiesztergályozzák a kulacs testének nagyobb részét; csak a befogás helyén hagynak meg csutakot. A belső üreg kiesztergályozására újra befogják az oldalsó csutaknál és különböző nagyságu és alaku kampós vagy horogvésővel kiveszik a testből a fölös faanyagot. Az ez alkalommal keletkezett oldalnyílást aztán pontosan beleillő födővel elzárják, a nyaklyukat, a szájzót utólagosan fúrják bele. Végre még ráfaragják a lábakat, a szíjhüvelyeket, esetleg még faragványokkal díszítik. A csiszolás, pácolás, simítás, festés vagy lakkozás az utolsó munka. Ez valaha virágzó iparág volt Erdélyben. Az oláh vámháború beállta óta azonban rendkívülien hanyatlott és a még vele foglalkozó néhány iparos alig tengeti életét.
|
