| Az ember tragédiája drámai költemény XII. színe a Falanszter. Madách Imre jelenéhez viszonyítva már a jövőbe mutat. Az eszme alapja az utópia, amely Morus Tamás angol humanista államregényében fogalmozódott meg, s egy elképzelt eszményi társadalom képét vetíti előre. Maga a falanszter szó az utópista szocialisták egyikétől, Charles Fourier-től származik. Ádám eleinte lelkesedik a kollektivizmusra alapult társadalomért, "nemes célhoz vezérelendi végre" világban reménykedik. A tudomány célszerűsége uralkodik a Falanszterben. Ez a szükségszerű célszerűség azonban szűk prakticizmusba szorítja a világot, a megszüntet mindent, aminek nincs haszna. Olyan kiemelkedő emberek, mint Luther, Platon és Michelangelo alantas munkára kényszerülnek, mert művészetüknek, filzófiájuknak nincs haszna. Így Michelangelo nem szobrokat, hanem széklábakat farag. |
