A monda őskeresztény, kelta és keleti eredetű elemeket tartalmaz. Több megjelenési formája szerepel az irodalomban: kehely, tál, drágakő, illetve az ezoterikus irodalomban szimbóluma valaminek.

Nem kanonizált (apokrif) iratok szerint a Grál abból a smaragdból készült, amely Lucifer koronájából hullott ki, amikor az Úr a mennyből letaszította. Később a Grálba folyt a keresztre feszített Krisztus vére.

Más források szerint az edény jáspisból van, és aki belőle iszik (esetleg csak látja), örökké fiatal marad. Mai ismert formája a 11. század végén, a Mária-kultusszal egyidőben alakult ki.

Jézus ebből a kehelyből ivott az utolsó vacsorán, és keresztrefeszítése után Arimathiai József ebbe fogta fel a sebeiből kifolyó vért (lásd Nikodémosz apokrif evangéliuma). Arimathiai Józsefet a feltámadás után megvádolták a holttest eltulajdonításával, börtönbe zárták, étlen-szomjan tartották, de ő mégis életben maradt, mert táplálékát a Szent Grál biztosította, amelynek őrzője volt.

Egy másik legenda szerint Jézus feltámadása után a Grált angyalok tartották ég és föld között, majd a templomos lovagok őrizték a Megváltás hegyén.