Krasznahorka azon néhány Szlovákia területén fennmaradt profán műemlékek egyike, amely nem esett áldozatul a háború alatti és utáni enyészetnek.

Az alsó vár után a felső vár és az északnyugati bástya megtekintése következik, ahol Andrássy Dénesné Franciska grófnő halotti hintaját állították ki. Az 1904-ben készült szecessziós hintó a müncheni Karl Weinberger mester műve.

  A vidék története, amely fölött Krasznahorka vára évszázadokon keresztül uralkodott, egészen a kora középkorig nyúlik vissza. A Miskolci nemzetség, illetve annak utolsó férfi sarja, Bors gömöri ispán dicső korszaka a 13. század közepén véget ért. Egy, a vidékhez kapcsolódó legenda arról mesél, hogy errefelé menekült IV. Béla királyunk a tatárok elől. Ebben az Ákos nemzetségbeli Szár Detre és Fülöp testvérek voltak segítségére. A király hűségüket 1243-ban a gömöri várhoz tartozó nagy kiterjedésű területekkel jutalmazta. A nekik adományozott községek között Krasznahorka még nem szerepelt. Az Ákos nemzetség birtokai egészen a 13. század utolsó évtizedéig egységesek voltak, ezután kezdődött meg fokozatos eladásuk. Berzétét a Máriássyak szerezték meg (erről tanúskodik a ma is álló, Máriássy-címerrel díszített berzétei barokk kastély), később, 1318 körül pedig Krasznahorkát is eladták a Batizfalviaknak. Őket és a Máriássyakat tartjuk a vár első építőinek. Természetesen még nem a szó mai értelében vett várra gondolunk, mivel egyelőre a mészkődomb csúcsára épült erődített gótikus lakótoronyról (donjon) van szó. Idővel az Ákos nemzetség elnevezése "Bebek" formában honosodik meg. A Bebekek csakhamar rájöttek, hogy az általuk korábban eladott birtokoknak jóval magasabb az értéke, elsősorban a környékükön található ásványkincseknek köszönhetően. Évtizedeken keresztül húzódó viszályba kezdtek tehát a Máriássyakkal Krasznahorka visszaszerzése érdekében. A levéltári anyagok a várat ritkán említik, várként először egy 1333-ból származó iratban szerepel. A Bebekek végül 1352-ben szerezték vissza végelegesen a korábban hősiességükért nyert uradalmukat. Egyik legszebb mondánk nem a gazdag várúr Bebekről, hanem a szegény Bebek juhászról mesél, aki egy nagy drágakövet talált. A követ a királynak ajándékozta, akitől cserébe hét hegyet kért, amelyeken juhaklokat akart építeni. Ezek helyett azonban hét várat épített: Krasznahorkát, Csetneket, Berzétét, Tornát, Pelsőcöt, Szádvárt és Sólyomkőt. Közülük elhelyezésével, épségben fennmaradt állapotával és történelmével Krasznahorka tűnik ki a leginkább. A Bebekek, akik a várat többször átépítették és kibővítették (ők építtették a palotát is a régebbi gótikus toronyhoz), egészen a 16. század második feléig birtokolták Krasznahorkát. A legjelentősebb átépítésre a legendás, kegyetlenségéről híres Bebek Ferenc idején került sor. A korszerűsítésre és az új védelmi rendszer kiépítésére a török támadások veszélye miatt volt szükség. Az építkezés a 16. század 40-es éveiben vett nagy lendületet. A várat ekkor erősítették meg egy szabálytalan háromszög alaprajzú védőfallal és három hatalmas védőbástyával. Ing. Dobroslava Menclovának a 20. század 50-es éveiben végzett kutatása az egri vár megerősítésével és annak tervezőjével, az olasz Alessandro da Vedanoval való kapcsolatra utal. Egyelőre viszont nem sikerült bizonyítani, hogy ez a jelentős reneszánsz építész valóban dolgozott-e a Bebekek székhelyén